Természetesen, olívaolajon nem azt a "sárga izét" kell érteni, amiket viszonylag olcsón, általában a nagyobb szupermarketek polcain láthatunk "sansa" vagy "pomace" felirattal, többnyire "sajátmárkás" néven. Azokat az első sajtolás után maradt olajpogácsából nyerik, hőkezeléssel. Az igazi olívaolaj, csak az extra szűz olívaolaj amit onnan ismerhetjük meg, hogy sűrű és tiszta (kivéve a szűretlen olívaolaj), a színe többnyire világos sárgás zöld, az illata gyümölcsös, esetleg némi citrusos aromával. Az íze karakteres, kicsit karcos, de mégis bársonyos. Ja, és piszok drága!
A szupermarketekben kapható olajok közül talán
az extra szűz Carapelli Nobile, Bertolli originále és a görög Iliada Kalamata üti meg a közepes mércét. De mindenkinek ajánlom, hogy bátran kísérletezzen, kóstoljon meg sokfélét, hogy megtalálja az ízlésének, és az adott ételnek megfelelő olajat. Nyaraláskor, ha olyan helyen jár az ember, érdemes a helyi olajokból is beszerezni egy-két üveggel, de nem a boltokban, hanem meg kell keresni azt a piacot, ahová a helybeliek járnak, ott végig lehet kóstolni a kínálatot. Sokszor vittem haza így, igazi kincset érő, frissen szüretelt (a borral ellentétben, az olívaolajak minnél fiatalabbak, annál jobbak), sokszor még szűretlen, zamatos nedűt.
az extra szűz Carapelli Nobile, Bertolli originále és a görög Iliada Kalamata üti meg a közepes mércét. De mindenkinek ajánlom, hogy bátran kísérletezzen, kóstoljon meg sokfélét, hogy megtalálja az ízlésének, és az adott ételnek megfelelő olajat. Nyaraláskor, ha olyan helyen jár az ember, érdemes a helyi olajokból is beszerezni egy-két üveggel, de nem a boltokban, hanem meg kell keresni azt a piacot, ahová a helybeliek járnak, ott végig lehet kóstolni a kínálatot. Sokszor vittem haza így, igazi kincset érő, frissen szüretelt (a borral ellentétben, az olívaolajak minnél fiatalabbak, annál jobbak), sokszor még szűretlen, zamatos nedűt.A magam részéről, kevés élvezetesebb foglalatosságot tudok elképzelni, mint baráti társaságban, egy kellemes délután, a kertben beszélgetve, az asztal közepére tett, tányérra öntött olívaolajba, enyhén megpirított chibatta kenyeret mártogatni, és hozzá finom bort kortyolgatni…
Az általánosan elterjedt nézettel szemben, az extraszűz olajjal is lehet sütni, sőt még a napraforgóolajnál is jobban tűri a magas hőfokot. A húsok sütésére én például csakis olívaolajat használok. Az úgymond, direkt sütésre ajánlott "sansa" vagy "pomace" olívaolaj semmire sem jó, akkor inkább használjunk napraforgó, mogyoró- vagy szőlőmagolajat. Természetesen, a legjobb, prémium minőségű olívaolajunkat, inkább mártásokhoz, salátákhoz használjuk, vagy az ételek utólagos "fűszerezésére".
Érdemes tehát egy üveggel a viszonylag olcsóbb árfekvésből beszerezni (pl. Luccese), amivel süthetünk, kell egy prémium minőség, amit a salátaöntetekhez, vagy mártásokhoz használhatunk. És nem árt egy kincs számba menő, a spájz/kamra eldugott sarkában rejtegetett különleges olívaolaj, amit a legnemesebb, különleges ételeinkhez adhatunk.