Rizottó rizs



Az észak-olasz konyha egyik alappillére a rizottó. Először is gyorsan verjük ki a fejünkből a magyar vendéglátásban elterjedt, csészével megformázott, tányér közepén magasodó zöldséges és/vagy gombás rizshalmot, mert annak semmi köze az igazi rizottóhoz.
Az igazi olasz rizottó folyós, „főzelékállagú” kásaszerű étel, amiben a rizsszemek nincsenek szétfőzve, de azért puhák, és mégis haraphatók (al dente). Na!
Ezt a speciális állagot, csak a megfelelő, direkt ere a célra termesztett rizsfajtákkal lehet elérni. A fényezetlen SOS „b” rizst el lehet felejteni!
A nálunk kapható, legismertebb és legjobb rizottórizs fajták az Arborio és a Carnaroli. Ezeket többnyire neten lehet megrendelni, vagy jobb delikatesz boltokban (Culináris), néha a nagyobb szupermarketekben (pl. Lidl) lehet megvásárolni. Ez utóbbiban ritkábban.
A rizottórizs kerek szemű, magas keményítőtartalmú, hófehér színű. Az alakja és keményítőtartalma teszi alkalmassá, hogy „al dentére” főzhessük anélkül, hogy szétfőnének a rizs szemek.
A csúcsminőségű Arborio és Carnaloni rizs nem olcsó dolog, de nem is olyan vészes, hogy ne érné meg beruházni egy-egy kilóra, az eredmény érdekében.
Amennyiben, nem kapni a közelben ilyen fajta rizst, vannak áthidaló megoldások. Bio/natura boltokban lehet kerek szemű Olaszországból származó bio-rizst venni, fél kilós kiszerelésben, 300 forint körül, ami megfelelő minőségű a rizottóhoz. Valamint mostanában a Tescoban lehet kapni a „színes sajátmárkás” rizottó rizst, ami tulajdonképpen olasz Carnaloni rizs, álnéven. Nyilván nem a csúcsminőségű változata, de azért vállalható, én kipróbáltam.

Rizottó receptjeim itt, itt és itt...

7 megjegyzés:

Unknown írta...

Én gyakran tejberizsnek szánt kerekszemű rizst használok rizottóhoz (Oryza Milchreis). Az eredmény tökéletes, az ára pedig jóval alacsonyabb, mint az arborio és carnaroli rizseké.

Zsuzsi írta...

És még ott a harmadik fajta, a vialone nano. Locatelli például a vialonét és a carnarolit ajánlja inkább rizottóhoz, mert szerinte az arborio - mivel abban van a legtöbb keményítő - túl "pudingos" állagot is felvehet, ami nem gusztusos. A vialonét erőteljesebb hozzávalókhoz, a carnarolit inkább lágyabb rizottókhoz ajánlja.
Ez a blog nagyon jó ötlet.

Zsuzsi írta...

Beatbull, ez tök jó ötlet, egyébként én is gondolkodtam már ilyesmin.

Bombadil Toma írta...

beatbull
nem ismerem azt a rizst. ha látok valahol, veszek és kipróbálom. akkor kiegészítem a bejegyzést:)

zsuzsi
a vialone nano tényleg nagyon jó, de én még nem láttam magyarországon. ide azokat írtam csak amiket meg lehet venni nálunk. ha tudsz valami állandó beszerzőhelyet vialonéból, beteszem a posztba:)

Unknown írta...

Kedves Toma,

én a barnarizsre esküszöm: nem lehet - és nem is kell szétfőzni, mégis puha, nagyon finom. Minden nagyobb áruház polcain kell, hogy legyen bio termék - törvényi előírás -, egyre több helyen kapni. A rosttartalma miatt sokkal egészségesebb, mint a fehér fajták, ami minden hasznos dologtól meg lett szabadítva.

A barnarizs is kapható kerek- és hosszúszeműben. Én előző nap be szoktam áztatni, hogy kevesebbet kelljen főzni, mert amúgy pont a rosttartalma miatt hosszabb a főzési ideje. Ha háromnegyedig megpuhult, tűzről levéve, fedő alatt tölti a puhulásig szükséges időt.

üdv,
Nóri

Bombadil Toma írta...

én is szeretem a barnarizst, sokszor használom is, de rizotto kérdésben nagyon purista, vaskalapos vagyok. ragaszkodom az eredeti olasz alapanyagokhoz és technológiához. ha ettől bármiben eltér, az nekem nem rizottó:))
a barnarizs inkább maradjon meg az egyébb rizsételekhez...:)

agtalpai írta...

Car-na-ro-li, nem carnaloni.

Rendszeres olvasók