Marhahús - a rostélyos

Magam részéről, a rostélyos a kedvenc „marha alkatrészem” az úgynevezett pecsenyehúsok (bélszín, hátszín, rostélyos, fehérpecsenye, felsál) közül. Nekem Ő a favorit steak-alapanyag. Jobban szeretem mint a bélszínt vagy a hátszínt, mert szerintem ízletesebb, markánsabb az aromája.
Szeletben kisütve, a rostélyos az én legjobb barátom.
Persze, mint minden ételnél, itt is fontos a minőség. Jó minőségű, kellő szakértelemmel érlelt, zsírral/faggyúval gazdagon átszőtt, márványos marhahús az igazi. Ezt kell a boltokban, hentesnél keresni, ha igazán finom ételt szeretnénk készíteni.
A marhahúst, jobb helyeken általában, minimum két hétig érlelik a vágás után. Tiszta, levegőztetett, megfelelő páratartalmú hűtőkamrában tartják fellógatva a fél marhákat kettő-három héten át. A hús így elveszti a víztartalmának egy részét, amitől az íze koncentráltabb lesz, és közben a húsban felhalmozódó különböző enzimek porhanyósabbá teszik a húst.
Szerencsére egyre több hazai hentes ismeri fel, hogy kialakulóban van egy vásárlóréteg (péld. Józsi a "hentesutánzat"), aki vevő a jobb minőségre, és ezért hajlandó némi felárat is fizetni. Így hazánkban is kapható már egy-két helyen érlelt marhahús (ha nem kapni a környéken érlelt marhát, agitáljuk a kedvenc hentesünket, hogy tartson vagy készítsen ő is!).

Rövid ideig, otthoni körülmények között is érlelhetünk marhahúst egészben (nem szeletben), ha csak "sima" húst kapunk a hentesnél. Tisztítsuk meg az ínaktól, hártyáktól a húst, töröljük teljesen szárazra, és lazán tekerjük zsírpapírba (nem szabad szorosan becsomagolni). Tegyük a hűtőnk jól szellőző, nem zsúfolt polcára, és így hagyhatjuk érni a húst öt-hat napig. Naponta érdemes megfordítani! Rostélyost, hátszínt, bélszínt lehet így érlelni... Ez persze csak félmegoldás, de így is jelentősen javíthatja a hús minőségét.
Az érlelés mellet, a zsír/faggyú aránya az, ami még meghatározza a hús ízét. Mivel a legtöbb ízanyagot a zsírok szállítják vagy zsírban oldódnak, ezért a sovány húsok kevésbé ízletesek, semlegesebb ízűek (lásd, csirke-/pulykamell), mint a zsírosabb fajták. Ezért a marhahúsok közül is a legízletesebbek azok, amit a marhafaggyú mindenhol átsző, hasonlóan a márvány erezetéhez/mintájához. Ez az úgynevezett „márványos hús” (lásd, a képen).
Az így „készült” hús, nem igényel pácolást, sem különösebb fűszerezést a sütés előtt, mert maga a hús aromája az aminek ilyenkor érvényesülnie kell. Ezért maximum csak sózzuk, borsozzuk, de semmiképpen ne illessük mustárral, vagy más, pácolásnak mondott praktikákkal azt a szerencsétlen állatot...

Receptek marharostélyosból, itt és itt, na meg itt :)